A gyermek, ha m�r elindult a besz�dfejl�d�s �tj�n, �s van m�r n�h�ny hangsor,
sz�, amit megfelel�en haszn�l a mindennapokban, akkor az �t �rdekl� k�pekre
is v�rhat�an hangokkal, szavakkal fog reag�lni, ebben rejlik a k�pek,
k�pt�rt�netek besz�dfejleszt� ereje. Adott a meghitt egy�ttl�t l�gk�re, adott
egy nagyon �rdekes k�p.

Mire aj�nlott m�g figyelni?

Fontos, hogy ebben a szitu�ci�ban is legyen val�di k�z�s figyelem, hiszen
b�rmelyik f�l elkalandozik, nem figyel a m�sik reakci�ira, akkor nem biztos,
hogy a gyermek �rteni fogja  azt, amit mes�l�nk a sz�m�ra �s ford�tva. Fontos,
hogy a k�pr�l t�rt�n� t�rsalg�sn�l is val�suljon meg val�di p�rbesz�d �s egyszer
a gyermek, egyszer a sz�l� besz�ljen.

Ehhez nagyon fontos, hogy adjunk id�t arra, hogy a gyermek �rtelmezze a
k�pen �br�zolt helyzeteket, vagy az �ltalunk mondottakat �s v�rjuk a reakci�it
(pl. ha r�mutat a k�p egy bizonyos elem�re, akkor abban a pillanatban az k�ti le
a figyelm�t, teh�t arra kell gyorsan reag�lni, �s arr�l kell kezdem�nyezni a
t�rsalg�st).

A feln�tt besz�dmint�ja p�ldak�nt jelenik meg a gyermek el�tt ebben az
esetben is, ez�rt fontos, hogy �rthet�en, kellemes hanger�vel, norm�lis
besz�dtemp�val, dallamosan besz�lj�nk a gyermekhez. A mondatok
megfogalmaz�sakor figyelni kell arra, hogy azok a gyermek besz�dszintj�nek
(sz�t�r�nak, nyelvtani ismereteinek) megfelel�ek legyenek �s ne csak f�nevek
felsorol�s�b�l �lljanak a le�r�sok, hanem b�ven alkalmazzunk mell�kneveket,
ig�ket is (pl. a k�pen egy labda l�that�, ami �szt�n�sen azt h�vja el� az any�b�l,
hogy megnevezze mag�t a t�rgyat �s azt mondja, hogy labda, pedig megannyi
lehet�s�ge lehetne m�g.

„H�, de sz�p ez a p�tty�s labda! Sz�ll a labda r�pp-r�pp, sz�ll rajta a
p�tty-p�tty.”)

A gyermek �ltal megfogalmazott mondanival�t �rtelmezz�k, emelj�k magasabb
szintre helyes �s kib�v�tett minta ad�s�val (pl. a gyermek �gy sz�l: „Baba alud.”
a sz�l� �rtelmez �s magasabb nyelvi p�ld�t mutat: „Igen, a baba alszik. Elaludt
a kisl�ny, �lmos.”), �gy mozd�tva el� besz�d�nek fejl�d�s�t.