A pubertáskori bizonytalanság következtében a fiatal kortársaitól vár
megerősítést, az én-közlések helyett többes szám első személyben
kommunikál, véleményének, érzelmeinek kimondásakor hajlamos a csoport
nevében beszélni.

Az ifjúsági argó (szleng), a fiatalokra jellemző, felnőttekétől eltérő szókészlet,
nyelvhasználat kifejezi az egy közösséghez, a kortárscsoporthoz tartozást. A
serdülők speciális nyelvhasználatukat tudatosan is alkalmazzák, amennyiben a
felnőttek felé autonómiajuk kifejezése a szándékuk. Megfelelni vágyás esetén
a fiatalok próbálnak alkalmazkodni, háttérbe szorítják az argót, mely a
beszélgetések során fokozza a gátlásaikat és a bizonytalanságukat.

A tinédzserekre jellemző az ún. szó-idioszinkrázia, az egyén számára sajátos
jelentést, érzelmi-indulati telítődést kapnak a többség számára közömbös
szavak vagy kifejezések, melyek általában valamilyen komplexust jeleznek.