Finom provok�ci�ra is van m�dunk az�ltal, hogy a k�pt�rt�net jeleneteib�l
mindig csak egyet mutatunk a gyermeknek, mi viszont lapozhatunk �gy el�re,
hogy a k�vetkez� k�pet csak mi l�tjuk. Nagy h�kusz-p�kusz k�zepette
kacaghatunk, csod�lkozhatunk, m�rgel�dhet�nk a k�vetkez� esem�nyen,
ez�ltal fokozva a gyermek k�v�ncsis�g�t (pl. „Jaj, jaj. Szeg�ny fi�cska.).

Ez a mozzanat lehet�s�get teremt ahhoz is, hogy gondolkod�sra – ok-okozati
�sszef�gg�s felismer�se, eml�kezeti t�r mozg�s�t�sa stb. - k�sztess�k
gyermek�nket, az�ltal, hogy arra �szt�n�zz�k, tal�lja ki mi fog t�rt�nni a
folytat�sban. (Szerinted mi t�rt�nik a kisfi�val? 
Gyorsan fut, hi�ba mondja az anyuk�ja, hogy �llj meg fiam, �llj meg, a fi� fut.
Mi lesz vele?)

Am�g kicsi a gyermek jellemz�en b�rmely hozz�sz�l�s�t elfogadjuk, �rtelmezz�k
azt �s magasabb szint� p�ld�t mutatunk neki. Ahogy a gyermek n�, egyre
kevesebb t�mogat�sra szorul, egyre bonyolultabb k�peket adhatunk el�, egyre
bonyolultabb mondatokat �s egyre komolyabb tartalmakat v�rhatunk t�le. A
seg�ts�g�nket minden �letkoron a gyermek k�pess�geihez m�rten tudjuk
adagolni.

N�zz�nk egy konkr�t p�ld�t k�pr�l t�rt�n� t�rsalg�sra.

A m�sf�l �v k�r�li kisfi� - G�bor- az �desanyja �l�ben �l, kez�kben az a kis
napl�cska, amibe azok a fontos �s �rdekes �t�lt �lm�nyek ker�lnek r�gz�t�sre
id�r�l- id�re, amelyek a gyermekkel, vagy a csal�d t�bbi tagj�val t�rt�ntek
meg.

A mai mese t�rt�nete az, hogy a gyermek elaludt a nappali kanap�j�n �s a
csal�d cic�ja megnyalogatta az �gyr�l lel�g� kiskez�t, amit�l nagyon megijedt,
felriadt �s ut�na sokat s�rt. A gyermek anyuk�ja b�ntet�sb�l elzavarta a szoba
sark�ba az �llatot.

Az anya kinyitja a napl�t �s v�r. V�rja, hogy a gyermek maga kezdem�nyezze
a besz�lget�st. N�h�ny pillanat m�lva a fi�cska r�mutat a cica nyelv�re �s azt
mondja:

„ Mia�, cica.” �s kiny�jtja hozz� a nyelv�t.

Anya: „Igen, a cica megnyalta a kezedet.”
G�bor: „Ba. Hmm.” (s�r�st ut�nozza)
Anya: „Igen. A baba s�r. Megijedt. Nagyon megijedt�l G�bork�m?”
G�bor: „Igen” 

V�rakoz�s ut�n az anya a saj�t mag�t jel�l� figur�ra ir�ny�tja a gyermek
tekintet�t.

Anya: „Sicc, cica! Irgum-burgum. Hagyd aludni a G�bort!” (mutatja
hozz� a fenyeget� ujjmozdulatot is.)

G�bor: „Sicc! Igu-bugu!” (� is fenyeget) 
G�bor: „ Ba. Hmm.” (�jra a saj�t figur�j�ra mutat)
Anya: „A baba s�r, igen. S�rsz, mert megijedt�l a cic�t�l. G�bork�m,
ne s�rj, nincs semmi baj!”(simogatja k�zben a gyermek fej�t)
G�bor: ”G�bo. Ne s�j!”

Ahogyan a gyermek figyelme, sz�kincse fejl�dik a  k�pekr�l val� besz�lget�st
kieg�sz�theti az egyszer� t�rt�netek elmes�l�se is- r�vid sz�veg ism�tl�d�
kifejez�sekkel, sok sz�nes �s eszt�tikus k�ppel t�lalva. Ahogy n� a gyermek,
�gy v�ltozik, fejl�dik a sz�kincse, besz�d�rt�se, �rtelme �s ez�ltal a k�nyvek
tartalma �s a sz�vegek bonyolults�ga is v�ltozik, fejl�dik. 

Tov�bbra is fontos marad viszont a dallamos, ritmusos el�ad�s m�d, 
hiszen a gyermeket a nyelv zeneis�ge ragadja meg m�g mindig els�sorban, 
�s annak hat�s�ra figyel fel a szavak jelent�s�re is.